A német parlament alsóházának, a Bundestag-nak (Szövetségi Gyűlés) a tagjait négyévente közvetlenül választják, az egyéni választókerületi és a listás választás kombinációjával.

A 16 szövetségi állam képviselői a felsőházban, a Bundesrat-ban (Szövetségi Tanács) foglalnak helyet, amelynek komoly befolyása van a törvényhozás folyamatába.

Az igazságszolgáltatás szervei a bíróságok, az alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) pedig ellenőrző szerepet tölt be, az alkotmányellenesnek ítélt rendeleteket, törvényeket megsemmisítheti.

Németország tizenhat szövetségi tartományra (németül Land, jelentése: ország) tagolódik, melyek közül három (Berlin, Hamburg és Bréma) városállam, annak ellenére, hogy utóbbi két városból áll. A tartományok többek közt saját miniszterelnökkel, parlamenttel és kulturális és oktatási autonómiával bírnak. A tartományok körzetekre, azok pedig megyékre oszlanak. Mindezek alapja a korábbi feudális államszervezet (hercegségek, választófejedelemségek, egyházi államok, királyságok).

Az egyes német népcsoportok széttagoltak: például a szászok nagyrészt Hamburgban, Alsó-Szászországban, Szászországban és Szász-Anhaltban élnek, a frankok Hessenben, a Saar-vidéken és Bajorországban, míg a svábok főleg Baden-Württembergben és Bajorországban. A szorb szláv kisebbség főleg Brandenburgban és Szászországban, a fríz germán kisebbség pedig Hollandia és Németország között oszlik meg. Mind a náci, mind a kommunista diktatúra felszámolta a tartományokat. A nyelvjárások mind a mai napig nem tűntek el.

Németország tartományai